Két falu, melyből egy lett
Tizenöt kilométerre Ungvártól, a szürtei vasútállomás közelében, bekötőút kapcsolódik a Csap – Ungvár főútvonalhoz, melyen egy 1300 polgárnak, köztük mintegy 800 magyar nemzetiségű lakosnak otthont adó községbe, Rátra érkezhetünk. A falut napi nyolc autóbuszjárat köti össze a megyeközponttal, s emellett az itt lakók a közeli szürtei vasútállomáson megálló helyiérdekű vonatokra szállva is felkereshetik a megyeszékhelyet, így a község tömegközlekedési helyzete igen jónak mondható. Különös viszont, hogy a ráti falunévtáblát elhagyva, részben még mindig szürtei területen haladhatunk, a főút jobb oldalán húzódó házsor első húsz háza ugyanis a Szürtei Községi Tanácshoz tartozik.
Az első nyolcszáz év
Hajdan két különálló település, Nagyrát és Kisrát élte itt a maga életét, melyek csak a XX. században épültek össze. A krónikák először 1284-ben tesznek említést Nagyrátról, amikor is a helység királyi adományként a Baksa-nemzetség birtokába került, majd más nemesi famíliákra, köztük a Szürtheyekre szállt át a falu tulajdonjoga, a XVI. században azonban előbb fizetetlen császári zsoldosok rabolták ki a községet, majd 1567-ben óriási pusztítást vitt véghez itt a környéken tomboló pestisjárvány. A XVII. század elején az első Habsburg-ellenes magyar szabadságharc vezetője, Bocskai István volt a település földesura, a század végére azonban lakatlanná vált a helység, mely csupán 1725-ben népesült be újra, ismét csak magyar jobbágyokkal. Az egykor különálló Nagyrát leggyakoribb családnevei ma a Juhász, a Kótyuk, a Kiss, a Kocsis, a Bakos, valamint a Szuperák.
Kisrát plébániáját már az 1332. évi pápai tizedjegyzék is megemlíti, ősi birtokosa pedig a Ráthy család volt, mely több tekintélyes állású személyt adott Ung vármegyének. Később a Mokcsay família uralta a községet, a közülük kikerülő, 12 Ung-vidéki települést uraló Mokcsay Balázs pedig Szerednye várának a kapitányaként szolgálta a hazáját. A legrégibb idők óta szereplő s ma is itt élő családok a következők: Szopó, Szabó, Palotai, Illár, Kovács, Dancs, Demes, Kiss.
A két falut a csehszlovák korszakban vonták össze egy községgé, a II. világháborút követően pedig a szovjetrendszer áldozata lett a GULAG kényszermunkatáboraiban elpusztult tíz helybeli magyar férfi, valamint Haklik Sándor ráti esperes, a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház vikáriusa, akit 1947-ben, betegen, félig bénán tartóztattak le, s a börtönbe szállítás közben halt meg. A helybeli római katolikus templomban a rendszerváltást követően emléktáblát avattak a tiszteletére
Iskolatámogatás, gazdaképzés, Év Embere-díj
– Alapszervezetünk 1989. május 14-én alakult meg, s ma 275 tagot számlál – tájékoztat Illár Lénárd, a Ráti KMKSZ-alapszervezet elnöke. – Még megszületésünk esztendejében, a római katolikus templom kertjében felavattuk a kommunista önkény áldozatainak ideiglenes alapokon álló emléktábláját, majd 1995-ben, közadakozásból, felállítottuk a mártírok végleges emlékművét. A kezdetektől nagy súlyt fektetünk a helybeli, magyar tannyelvű általános iskola támogatására. Hutterer Éva volt alapszervezeti elnök (jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára) 2000-ben pályázatot nyújtott be a Magyarok Világszövetségéhez, melyet megnyerve, felújítottuk az alsó osztályoknak otthont adó kisebbik iskolaépületet, mely addigra balesetveszélyes állapotba került, s emellett tévékészüléket, videomagnót és kivetítőt is vásároltunk a pályázati pénzből a tanintézet számára. Amikor pedig három évvel ezelőtt, a 2008-as augusztusi vihar tönkretette a nagyobbik iskolaépület elavult tetőzetét, az oktatási intézménnyel jó kapcsolatokat kiépítő balatonfüredi Kárpátalja Barátai Közhasznú Egyesület és dr. Szabados Péter ausztriai magyar vállalkozó által az iskolának adományozott összeg felhasználásával, alapszervezeti elnökként, a KMPSZ és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat beregszászi kirendeltségének a támogatásával, én szerveztem meg az alapanyagok beszerzését az új tető megépítéséhez. A tanintézettel közösen szervezzük meg a március 15-i és az október 6-i ünnepségünket, illetve a sztálinizmus áldozatairól való megemlékezésünket (a rendezvények lebonyolításában részt vesz még a helybeli református, a római, illetve a görög katolikus egyházközség), s a taggyűléseket is az iskolában vezetjük le.
Emellett 1992 és 1993 folyamán a KMKSZ-alapszervezet és a Ráti Gazdaszövetség kezdeményezésére bonyolították le községünkben a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület ezüstkalászos gazdatanfolyamát. 2000-ben, az államalapítás ezredik és a kereszténység megszületésének a kétezredik évfordulója alkalmából pedig megalapítottuk az Év Embere-díjat, melyet olyan személyeknek ítélünk oda, eddig hét alkalommal, akik a KMKSZ meghirdetett programjával megegyező tevékenységet folytatnak, s az adott esztendőben kimagasló teljesítményt nyújtanak a ráti magyar közösség megmaradása, önszerveződése, kulturális, szociális vagy gazdasági felemelkedése érdekében. A díjazott személyek Hidi Endre kerámiaművésznek, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága tagjának az alkotásait vehetik át. Ezenkívül megnyitottuk a teleházat, mely az iskolában kapott helyet, s egyúttal a tanintézet informatikai szaktantermeként is működik, 11 komputerét pedig – pályázatok útján – az alapszervezet szerezte be.
Általános iskola – két régi épületben
– Az alsó osztályok otthonát még a csehszlovák érában, az 1920-as években kezdték építeni, a munkálatok az 1938-ban visszatért magyar világban is folytatódtak, s csak az 1950-es években fejeződtek be, míg a felső osztályoknak otthont adó épületünket 1963-ban nyitották meg – mutatja be a Ráti Általános Iskolát Juhász Erika igazgató. – Jelenleg 135 tanulót oktat itt a tanintézet 21 pedagógusa, végzőseink korábban előnyben részesítették az Ungvári Dayka Gábor Középiskolát, valamint a Szürtei Középiskolát, ma viszont a felsőoktatási intézményekben továbbtanulni szándékozó diákjaink az Ungvári Drugeth Gimnáziumot, a Munkácsi Szent István Római Katolikus Egyházi Líceumot, illetve a Nagydobronyi Református Egyházi Líceumot választják, a 9. osztályt befejező tanulóink többsége pedig a megyeközpont szakközépiskoláiban folytatja tanulmányait. Iskolánk híres végzősei közt tartjuk számon Kótyuk Istvánt, az Ungvári Nemzeti Egyetem nyugalmazott docensét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát, valamint dr. Nagy Béla docenst, Illár Lénárdot és Hutterer Évát, a nevezett főiskola előadóit.
Magyar történelem, számítástechnika, illetve művészeti szakkört működtetünk, mely utóbbinak a tagjai magyar népdalokat és néptáncokat sajátítanak el, a Kárpátalja Barátai Közhasznú Egyesület szervezésében felléptek a balatonfüredi augusztus 20-i ünnepségen, valamint a „Mindenkinek nyíljék virág” nemzetközi gyermektalálkozón, 2010 novemberében pedig bemutatkoztak a Budapesten megrendezett Klébelsberg Kúnó Emléknapokon. Emellett, az évek folyamán, tanulóink jó eredményekkel térnek haza a különböző tantárgyi vetélkedőkről, többször első, második illetve harmadik helyezést értek el a KMPSZ, Simonyi Zsigmond helyesírási, biológiaversenyein, míg egy diákunk megnyerte a járási ukrán nyelv vetélkedőt. Iskolánk életét pedig – a KMKSZ-alapszervezettel közösen lebonyolított rendezvények mellett – Mikulás-napi, karácsonyi, anyák napi ünnepséggel, valamint farsangi bállal színesítjük.
Missziós központ, családsegélyezés, műtéti támogatás
– A lakosság mintegy 40 százaléka (289 tag) a gyülekezetünkhöz tartozik, ám az utóbbi időkben nagyon sok temetésre kerül sor, évente átlag 2–4 gyermeket keresztelünk, mindössze egy–két esküvőt tartunk, s általában tíz hittestvérünket kísérjük ki a temetőbe, a hittanórákat pedig jelenleg 26 gyermek látogatja – mutatja be a református egyházközséget Szimkovics Tibor lelkipásztor. – A Dorcas Alapítvány, valamint a Kárpátaljai Református Egyházkerület diakóniai osztályának a támogatásával, negyedévenként élelmiszercsomagokat osztunk szét azon családok között, ahol özvegy vagy súlyosan beteg hozzátartozó él, alkalmilag pedig gyűjtéseket szervezünk egy-egy, operáció előtt álló hittestvérünk műtétjének a támogatására.
Az Ungi Református Egyházmegye – 2008-ban – községünkben hozta létre a Sion Missziós Központot, ahol júniustól augusztus végéig, egyhetes turnusokban, gyermekeket táboroztatunk, évente hatvanat–hetvenet. Emellett pedig egyházmegyei közgyűléseket, presbiteri konferenciákat, konfirmandustalálkozókat is szervezünk itt, sőt még istentiszteletet is tartottunk az épületben, amikor templomunk belső felújítása miatt a szentegyház átmenetileg alkalmatlanná vált az istentisztelet elvégzésére. A központnak otthont adó épület egyébként még az 1970-es években került tető alá, s községi fürdőt akartak kialakítani benne, majd a rendszerváltást követően egy helybeli vállalkozó privatizálta az építményt, és sörgyárat hozott létre a falai közt. Tőle vásárolta meg azután az egyházmegye az épületet, melyet holland segítséggel újítottunk fel.
Egyházközség – családi típusú gyermekotthonnal
– A római katolikus egyházközség jelenleg 307 tagból áll, évente átlag két–három keresztelőre, s ugyanennyi temetésre, illetve esküvőre kerül sor – tájékoztat Snep Román atya. – Az egyházmegyei karitász segítségével, esztendőnként két–három alkalommal ruhaneműt osztunk szét a rászorulók között, s emellett időnként katasztrófasújtotta családok megsegítésére helyezzük ki a perselyeket, így gyűjtöttünk már pénzt egy tűzkárt szenvedett család, továbbá a tavalyi magyarországi árvíz, valamint a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak a megsegítésére. A 2000-es évek elején pedig megalapítottuk a Szent Mihály Gyermekotthont.
– A családi típusú gyermekotthon létrehozását Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke kezdeményezte – veszi át a szót Bíró Árpád és felesége, Mária, az intézmény vezetői. – 2004 őszén fel is építettük az első lakóházat, majd a következő évek folyamán még kettőt, melyekben három helybeli római katolikus család neveli – keresztény szellemben, a sajátjai mellett – azokat a gyermekeket, akik részben az állami árvaházaktól, részben olyan szülőktől kerültek hozzájuk, akiket a hatóságok megfosztottak gyermeknevelési joguktól. Jelenleg 29 gyermek nevelkedik a központban, akik közül 24-en árvák, Kárpátalja különböző részeiről származnak, s zömükben ukránok, akik itt tanulják meg a nyelvünket, s érdekességként jegyeznénk meg, hogy él itt egy beregszászi magyar testvérpár, akik pár éves korukban a Beregszentmiklósi Állami Árvaházba kerültek, ahol elfelejtettek magyarul, s nálunk sajátították el újra az anyanyelvüket. Emellett tető alá hoztunk egy közösségi házat is a különböző ünnepségek lebonyolítására, most egy rehabilitációs központot építünk a helyi és környékbeli beteg gyermekek számára, egy hónapja pedig megalapítottuk a Szent Mihály Cserkészcsapatot.
Az építkezéseket nagyrészt a holland World Servants Alapítvány finanszírozta, de a világ minden tájáról kaptunk támogatásokat a munkálatok elvégzéséhez, a Magyarországi Római Katolikus Püspöki Kartól – a Bécsi Ferences Rendházon át – az olaszországi, Bresciai Caritasig. A központ egyházi tulajdonban van, a fenntartási költségeket, a gyermekek felneveléséhez szükséges összegeket viszont az állam biztosítja a számunkra.
Szent liturgia – két nyelven
– Az addig színmagyar Rátra az 1960-as években, a nagybaktai székhelyű Kárpátaljai Állami Mezőgazdasági Kísérleti Állomáshoz tartozó, vetőmagtermesztésre szakosított Harcos szovhoz létrehozását követően telepítették be – az állami gazdaság alkalmazottaiként – az első ukrán lakosokat, akik az 1947-ben görög katolikusból pravoszlávvá tett egyházközséget gyarapították, de később elmagyarosodtak, nem úgy, mint a későbbi évtizedekben beköltözött ukránok. Az utóbbiak nemzeti identitásukat megtartva csatlakoztak az 1990-ben a mi településünkön is újjáalakuló görög katolikus egyházközséghez, ám jó ideig csak karácsonykor, újévkor és húsvétkor tartottak – a magyar mellett – ukrán nyelvű szent liturgiát. Tíz éve viszont már minden vasárnap előbb ukránul, majd magyarul vezetődik le a szertartás, a hétközi szent liturgiát pedig két nyelven tartjuk meg – magyarázza a 2010-ben Rátra helyezett Szólánszky Ágoston görög katolikus parochus. – Egyházközségünk 200 tagot számlál, akik 60 százaléka ukrán, 40 százaléka pedig magyar nemzetiségű. Évente átlag tíz temetésre, 1–2 esküvőre és 3–4 keresztelőre kerül sor, míg a hittan foglalkozásokat jelenleg 17 gyermek látogatja, akik közül kilencen magyarok, nyolcan pedig ukránok.
Miből élnek Ráton?
– Mivel a falu határában elterülő földeket a Harcos szovhozból Elit agrárcéggé átnevezett állami gazdaság birtokolja, az állami gazdaságokat pedig – a kolhozokkal ellentétben – nem osztották fel, így Ráton sem került sor földosztásra. Csak hatvan árig bővítették a háztáji gazdaságokat, s a lakosság kisebbik része az itt megtermelt zöldségeket (sárgarépát, káposztát, uborkát, paradicsomot, petrezselymet) értékesíti az ungvári piacokon, négy–öt család pedig fóliaházat épített, s primőrök, főleg paradicsom termesztésére rendezkedett be – magyarázza Illár Lénárd. – A szarvasmarha-tartási kedv visszaesett, mivel nincs elég kaszáló, kevesebb, mint kétszáz darab szarvasjószágot nevelnek a faluban, a tehéntartó gazdák többsége pedig ugyancsak a megyeközpont piacain teszi pénzzé a tejfeleslegét. A külföldi vendégmunka nem jellemző a községre, csak pár helybeli férfi dolgozik a magyarországi építkezéseken. Az Elit agrárcég 20–30 munkást alkalmaz, a munkaképes lakosság 50–60 százaléka pedig Ungváron keresi meg a kenyerét, döntő többségük a Jabil elektronikai cégnél, illetve az autóvillamossági alkatrészeket előállító Yadzaki vállalatnál helyezkedett el, de akadnak, akik a Szilpo üzletláncnál vállaltak munkát, míg három-négy helybeli lakos a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusán kapott állást.